Ha épp valahol a terhesség bejelentésének izgalma és gyermeked első lépései között vagy, akkor teljesen természetes, ha a párkapcsolatban kommunikációs problémák adódnak. És logikus is: mindkettőtök élete hatalmas változáson ment keresztül, és a prioritások egyik napról a másikra megváltoztak. Elmúltak a laza délutáni szunyókálások és a rögtönzött randevúk – és most itt vannak a nyüzsgő, alváshiányos reggelek és az új pénzügyi kötelezettségek. „Posztbébi kommunikáció” Új szülőként, amikor rengeteg új dolgot kell átgondolnunk, a megbeszélés, a kommunikáció nem is lehetne fontosabb. Ezzel az új világgal és szereppel azonban megjelenik a hormonok, a stressz és a fáradtság bódító koktélja, amely kifejezetten kihívást jelenthet a beszélgetésben és a hallgatásban. Ha ez történik a kapcsolatodban, biztos lehetsz benne, hogy nem vagy egyedül. A párok 90%-a többet veszekszik első gyermeke születése után. Minden esély megvan rá, hogy a hangulatod a puszta örömből az eszeveszett kétségbeesésbe, a mindent elsöprő büszkeségből pedig a dühös frusztrációba torkolljon. Sokszor ezek a változékony érzelmek átcsapnak a partnereddel való veszekedésbe. De miről vitatkoznak gyakran az újdonsült szülők? Én kevesebbet aludtam, mint te: A valaha volt legrosszabb verseny. Próbáljuk meg félretenni a haszontalan neheztelés érzéseit, és összpontosítsuk energiáinkat a közös munkára, hogy megosszuk a terhet. Jó ötlet úgy megtervezni a napot, hogy mindkettőnknek legyen esélye aludni, és szánjunk egy kis időt az öngondoskodásra. „Egész nap csak otthon vagy, dolgoznom kell”: Rengeteg partner gondolta már; néhányan ki is merték mondani. Egy új babával mindketten hatalmas új időnyomással néztek szembe. A kutatások azt mutatják, hogy a háztartási feladatok felosztása egymás felelősségének tiszteletben tartása több elégedettséghez vezet. „Hagyd békén, minden rendben lesz”: Mikor kezdjünk el aggódni? Ha valamiben nem értünk egyet, megpróbálhatjuk magunkat a partner helyzetébe képzelni. Ha nem jutunk előre, beszélhetünk valakivel, akiben mindketten megbízunk (például egy baráttal, családtaggal vagy egészségügyi szakember), hogy egy harmadik fél szemszögéből is ránézzünk a helyzetre. „Jobb lenne, ha alvástréninget végeznénk/együtt aludnánk/külön aludnánk”: Nem ti lesztek az első pár, aki nem ért egyet ebben, és biztosan nem ti lesztek az utolsók. Magától értetődik, de a legjobb, ha ennek megbeszélését egy semleges időpontban folytatjuk, és nem az éjszaka közepén, amikor a baba sír… „Azt hittem, vigyázol rá”: Egymás hibáztatása nem vezet sehova, ennek ellenére kimerülten gyakran eshetünk ebbe a hibába, főleg, ha kisebb baj történik. Sokszor nem tudunk átgondoltan kommunikálni heves érzelmi reakciók közepette, de utólag van lehetőségünk korrigálni. „Hónapok óta nem szexeltünk”: Gyakran előkerülő és nehezen lereagálható probléma ez is, pedig fontos megvárni, amíg mindketten készen állunk. Érdemes nyitottnak és őszintének lenni a másikkal arról, hogyan érezzük magunkat ezen a téren, és addig is használhatunk más módokat a szeretet kimutatására. „Nem szabad hagynod, hogy anyád itt bóklásszon”: A nagyszülők vagy más családtagok gyermekgondozással kapcsolatos elképzeléseinek kezelése elég problémálehet, és könnyen összeugraszthatja a párokat. Próbáljuk meg ne hagyni, hogy ez kettőnk közé is ékelődjön.
Mennyi pénzt költöttél? Többet kell fizetni egy baba érkezésével. Az új családi költségvetés közös kezelése nagyszerű módja a bizalom és az elkötelezettség építésének. „Miért eteted őt azzal a szeméttel?”: A baba leválasztása és hozzátáplálása majdnem olyan érzékeny téma, mint az alvás. Ahelyett, hogy belegázolnánk egymás lelkébe, próbáljunk meg időt szánni arra, hogy közösen döntsünk a megközelítésről. Kezdjük azzal, hogy elolvassuk közösen a leválasztás előnyeit és hátrányait, valamint gyakorlati tippeket a szilárd táplálék alacsony költségvetésű megkezdéséhez. „Már megint ilyen későn jöttél haza? Ez a második alkalom ezen a héten.”: A szülővé válás csapatmunka. Gyakori forgatókönyv, hogy az ajtóra pillantunk, és várjuk, hogy a másik fél végre megérkezzen (hogy megoszthassuk a lefekvés előtt a terheinket). Bár fontos, hogy időt szánjunk önmagunkra vagy a munkára, próbáljunk előre tervezni, amikor csak tehetjük, és egyértelműen közöljük egymással ezeket a terveket. Az együttérző, erőszakmentes kommunikáció Dióhéjban az empatikus, együttérző kommunikáció egy másik ember megértését és a kapcsolattartást jelenti. Arról van szó, hogy képesek vagyunk a dolgokat a saját szemszögükből látni, és olyan módon kommunikálni, amely mélyebb szinten rezonál rájuk. Az empatikus kommunikáció a meghallgatás képességével kezdődik. Ilyenkor nem csak hallgatjuk a szavakat, amelyeket a másik mond, hanem megértjük a szavak mögött rejlő érzelmeket és tapasztalatokat. Arról szól, hogy jelen legyünk a pillanatban, és teljes mértékben a másik emberre koncentráljunk. Ha igazán meg tudunk hallgatni valakit, az megnyitja a lehetőséget a valódi kapcsolatra. És erről a kapcsolódási helyről úgy kommunikálhatunk, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel meghallja és megérti a másik. Fontos, hogy képesek legyünk együttérezni másokkal, mert ez lehetővé teszi számunkra, hogy minden kérdés mindkét oldalát lássuk, és megértsük, hogy tetteink és szavaink milyen hatással lehetnek másokra. Ha belehelyezzük magunkat valaki más helyébe, jobban fel vagyunk készülve arra, hogy minden érintett szükségleteit figyelembe vevő döntéseket hozzunk. Az empatikus kommunikáció a másokkal való interakció egyik módja, amely a nézőpontjuk és érzéseik megértésére összpontosít. Az empatikus kommunikációnak számos előnye van. Amikor időt szánunk arra, hogy valóban megértsük, honnan jön egy másik személy, bizalmat és kapcsolatot építünk ki. A problémamegoldásban és a konfliktusmegoldásban is jobbak leszünk, mert minden probléma mindkét oldalát látjuk. Erőszakmentes kommunikáció a gyakorlatban Ismerjük el a helyzetet és az érzéseinket: Amikor nehéz vagy kihívásokkal teli helyzettel szembesülsz, normális, hogy túlterheltnek, sarokba szorítottnak vagy akár tehetetlennek érzed magad. Ismerd fel ezeket az érzéseket magadban. Ez segíthet a megértés és az egység érzésének megteremtésében, miközben együtt haladtok át a válságon. Tartsd kordában érzelmeidet: Válság idején fontos kiegyensúlyozottnak és koncentráltnak maradni. Ez nehéz lehet, de próbáld meg kordában tartani az érzelmeidet, hogy jobban fel tudd mérni a helyzetet, és ennek megfelelően tudj döntéseket hozni.
Legyél egyértelmű és tömör a kommunikációdban: Amikor válság idején kommunikálsz a másikkal, legyél világos és tömör. Ez segít abban, hogy mindenki ugyanazon az oldalon legyen, és megértse, mi történik. Legyél tisztelettudó: Ne feledjük, hogy konfliktus esetén tiszteletben kell tartanunk a másikat. Ez magában foglalja érzéseik és véleményük tiszteletben tartását egyaránt. Kerüljük az ítélkezést vagy a megosztó beszédet, és próbáljuk meg a dolgokat a másik szemszögéből is látni. Hallgassunk többet, mint amennyit beszélünk: Ez segít jobban megérteni a helyzetet és a másik szükségleteit. Legyél nyitott: Légy nyitott az új információkra és ötletekre. A dolgok gyorsan változhatnak, és fontos, hogy rugalmas legyen a gondolkodásunk. Asszertívnak, együttérzőnek lenni roppant nehéz, különösen egy kisbaba mellett. Hogy az adott helyzetben tudunk-e asszertívak lenni, egyáltalán nem csak rajtunk múlik, hanem a másikon és a szituáción is. Ha a másik agresszív, nagyobb eséllyel leszel te is az, vagy épp túlságosan passzív, netán passzív-agresszív. Ha a másik nem tudja kezelni az érzéseit a konfliktusos helyzetekben, ember legyen a talpán, aki meg tudja őrizni önuralmát és higgadtságát. Fontos, hogy nemcsak a másikkal, önmagunkkal is érdemes együttérzőnek lennünk, és ne ragadjunk az önhibáztatás ördögi körébe, ha valami olyasmi szalad ki a szánkon, amit megbánunk. A dühünk fontos jelzés, hogy számunkra egy fontos szükséglet nem elégül ki a másikkal való kommunikációban, az érzés elnyomása helyett ezért fontos megélnünk azt, amiért dühösek vagyunk a másikra: így maga a düh a saját szükségletünk megismerése és a megoldás felé terelhet minket.Ha épp valahol a terhesség bejelentésének izgalma és gyermeked első lépései között vagy, akkor teljesen természetes, ha a párkapcsolatban kommunikációs problémák adódnak. És logikus is: mindkettőtök élete hatalmas változáson ment keresztül, és a prioritások egyik napról a másikra megváltoztak. Elmúltak a laza délutáni szunyókálások és a rögtönzött randevúk – és most itt vannak a nyüzsgő, alváshiányos reggelek és az új pénzügyi kötelezettségek. „Posztbébi kommunikáció” Új szülőként, amikor rengeteg új dolgot kell átgondolnunk, a megbeszélés, a kommunikáció nem is lehetne fontosabb. Ezzel az új világgal és szereppel azonban megjelenik a hormonok, a stressz és a fáradtság bódító koktélja, amely kifejezetten kihívást jelenthet a beszélgetésben és a hallgatásban. Ha ez történik a kapcsolatodban, biztos lehetsz benne, hogy nem vagy egyedül. A párok 90%-a többet veszekszik első gyermeke születése után. Minden esély megvan rá, hogy a hangulatod a puszta örömből az eszeveszett kétségbeesésbe, a mindent elsöprő büszkeségből pedig a dühös frusztrációba torkolljon. Sokszor ezek a változékony érzelmek átcsapnak a partnereddel való veszekedésbe. De miről vitatkoznak gyakran az újdonsült szülők? Én kevesebbet aludtam, mint te: A valaha volt legrosszabb verseny. Próbáljuk meg félretenni a haszontalan neheztelés érzéseit, és összpontosítsuk energiáinkat a közös munkára, hogy megosszuk a terhet. Jó ötlet úgy megtervezni a napot, hogy mindkettőnknek legyen esélye aludni, és szánjunk egy kis időt az öngondoskodásra. „Egész nap csak otthon vagy, dolgoznom kell”: Rengeteg partner gondolta már; néhányan ki is merték mondani. Egy új babával mindketten hatalmas új időnyomással néztek szembe. A kutatások azt mutatják, hogy a háztartási feladatok felosztása egymás felelősségének tiszteletben tartása több elégedettséghez vezet. „Hagyd békén, minden rendben lesz”: Mikor kezdjünk el aggódni? Ha valamiben nem értünk egyet, megpróbálhatjuk magunkat a partner helyzetébe képzelni. Ha nem jutunk előre, beszélhetünk valakivel, akiben mindketten megbízunk (például egy baráttal, családtaggal vagy egészségügyi szakember), hogy egy harmadik fél szemszögéből is ránézzünk a helyzetre. „Jobb lenne, ha alvástréninget végeznénk/együtt aludnánk/külön aludnánk”: Nem ti lesztek az első pár, aki nem ért egyet ebben, és biztosan nem ti lesztek az utolsók. Magától értetődik, de a legjobb, ha ennek megbeszélését egy semleges időpontban folytatjuk, és nem az éjszaka közepén, amikor a baba sír… „Azt hittem, vigyázol rá”: Egymás hibáztatása nem vezet sehova, ennek ellenére kimerülten gyakran eshetünk ebbe a hibába, főleg, ha kisebb baj történik. Sokszor nem tudunk átgondoltan kommunikálni heves érzelmi reakciók közepette, de utólag van lehetőségünk korrigálni. „Hónapok óta nem szexeltünk”: Gyakran előkerülő és nehezen lereagálható probléma ez is, pedig fontos megvárni, amíg mindketten készen állunk. Érdemes nyitottnak és őszintének lenni a másikkal arról, hogyan érezzük magunkat ezen a téren, és addig is használhatunk más módokat a szeretet kimutatására. „Nem szabad hagynod, hogy anyád itt bóklásszon”: A nagyszülők vagy más családtagok gyermekgondozással kapcsolatos elképzeléseinek kezelése elég problémálehet, és könnyen összeugraszthatja a párokat. Próbáljuk meg ne hagyni, hogy ez kettőnk közé is ékelődjön.
Mennyi pénzt költöttél? Többet kell fizetni egy baba érkezésével. Az új családi költségvetés közös kezelése nagyszerű módja a bizalom és az elkötelezettség építésének. „Miért eteted őt azzal a szeméttel?”: A baba leválasztása és hozzátáplálása majdnem olyan érzékeny téma, mint az alvás. Ahelyett, hogy belegázolnánk egymás lelkébe, próbáljunk meg időt szánni arra, hogy közösen döntsünk a megközelítésről. Kezdjük azzal, hogy elolvassuk közösen a leválasztás előnyeit és hátrányait, valamint gyakorlati tippeket a szilárd táplálék alacsony költségvetésű megkezdéséhez. „Már megint ilyen későn jöttél haza? Ez a második alkalom ezen a héten.”: A szülővé válás csapatmunka. Gyakori forgatókönyv, hogy az ajtóra pillantunk, és várjuk, hogy a másik fél végre megérkezzen (hogy megoszthassuk a lefekvés előtt a terheinket). Bár fontos, hogy időt szánjunk önmagunkra vagy a munkára, próbáljunk előre tervezni, amikor csak tehetjük, és egyértelműen közöljük egymással ezeket a terveket. Az együttérző, erőszakmentes kommunikáció Dióhéjban az empatikus, együttérző kommunikáció egy másik ember megértését és a kapcsolattartást jelenti. Arról van szó, hogy képesek vagyunk a dolgokat a saját szemszögükből látni, és olyan módon kommunikálni, amely mélyebb szinten rezonál rájuk. Az empatikus kommunikáció a meghallgatás képességével kezdődik. Ilyenkor nem csak hallgatjuk a szavakat, amelyeket a másik mond, hanem megértjük a szavak mögött rejlő érzelmeket és tapasztalatokat. Arról szól, hogy jelen legyünk a pillanatban, és teljes mértékben a másik emberre koncentráljunk. Ha igazán meg tudunk hallgatni valakit, az megnyitja a lehetőséget a valódi kapcsolatra. És erről a kapcsolódási helyről úgy kommunikálhatunk, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel meghallja és megérti a másik. Fontos, hogy képesek legyünk együttérezni másokkal, mert ez lehetővé teszi számunkra, hogy minden kérdés mindkét oldalát lássuk, és megértsük, hogy tetteink és szavaink milyen hatással lehetnek másokra. Ha belehelyezzük magunkat valaki más helyébe, jobban fel vagyunk készülve arra, hogy minden érintett szükségleteit figyelembe vevő döntéseket hozzunk. Az empatikus kommunikáció a másokkal való interakció egyik módja, amely a nézőpontjuk és érzéseik megértésére összpontosít. Az empatikus kommunikációnak számos előnye van. Amikor időt szánunk arra, hogy valóban megértsük, honnan jön egy másik személy, bizalmat és kapcsolatot építünk ki. A problémamegoldásban és a konfliktusmegoldásban is jobbak leszünk, mert minden probléma mindkét oldalát látjuk. Erőszakmentes kommunikáció a gyakorlatban Ismerjük el a helyzetet és az érzéseinket: Amikor nehéz vagy kihívásokkal teli helyzettel szembesülsz, normális, hogy túlterheltnek, sarokba szorítottnak vagy akár tehetetlennek érzed magad. Ismerd fel ezeket az érzéseket magadban. Ez segíthet a megértés és az egység érzésének megteremtésében, miközben együtt haladtok át a válságon. Tartsd kordában érzelmeidet: Válság idején fontos kiegyensúlyozottnak és koncentráltnak maradni. Ez nehéz lehet, de próbáld meg kordában tartani az érzelmeidet, hogy jobban fel tudd mérni a helyzetet, és ennek megfelelően tudj döntéseket hozni.
Legyél egyértelmű és tömör a kommunikációdban: Amikor válság idején kommunikálsz a másikkal, legyél világos és tömör. Ez segít abban, hogy mindenki ugyanazon az oldalon legyen, és megértse, mi történik. Legyél tisztelettudó: Ne feledjük, hogy konfliktus esetén tiszteletben kell tartanunk a másikat. Ez magában foglalja érzéseik és véleményük tiszteletben tartását egyaránt. Kerüljük az ítélkezést vagy a megosztó beszédet, és próbáljuk meg a dolgokat a másik szemszögéből is látni. Hallgassunk többet, mint amennyit beszélünk: Ez segít jobban megérteni a helyzetet és a másik szükségleteit. Legyél nyitott: Légy nyitott az új információkra és ötletekre. A dolgok gyorsan változhatnak, és fontos, hogy rugalmas legyen a gondolkodásunk. Asszertívnak, együttérzőnek lenni roppant nehéz, különösen egy kisbaba mellett. Hogy az adott helyzetben tudunk-e asszertívak lenni, egyáltalán nem csak rajtunk múlik, hanem a másikon és a szituáción is. Ha a másik agresszív, nagyobb eséllyel leszel te is az, vagy épp túlságosan passzív, netán passzív-agresszív. Ha a másik nem tudja kezelni az érzéseit a konfliktusos helyzetekben, ember legyen a talpán, aki meg tudja őrizni önuralmát és higgadtságát. Fontos, hogy nemcsak a másikkal, önmagunkkal is érdemes együttérzőnek lennünk, és ne ragadjunk az önhibáztatás ördögi körébe, ha valami olyasmi szalad ki a szánkon, amit megbánunk. A dühünk fontos jelzés, hogy számunkra egy fontos szükséglet nem elégül ki a másikkal való kommunikációban, az érzés elnyomása helyett ezért fontos megélnünk azt, amiért dühösek vagyunk a másikra: így maga a düh a saját szükségletünk megismerése és a megoldás felé terelhet minket.
Bánosi Eszter írása
2022 Élő Adás támogatásával készült