Tanulmányok azt mutatják, hogy egy átlagosan mindössze körülbelül 15 percnyi
időt tölthet gyermekorvosával, ezért minden másodpercet érdemes kihasználni.
Még egy egyszerű kontroll is túlterhelő lehet, hiszen szülőként sok mindenre
kell emlékeznünk: nem csak az orvos által elmondottakra, hanem a feltenni
kívánt kérdésekre is. Hogyan kommunikáljunk a gyerekorvossal a
leghatékonyabban?
A szülők sok mindent elfelejtenek az ellenőrzések során. Könnyen elterelődik a figyelmük,
vagy annyira aggódnak valami miatt, amit az orvos mondott, hogy nehéz összpontosítani. A
szülők számára kihívást jelent, hogy minden kérdésükre megfelelő információt kapjanak.
Csakhogy ez kihívást jelent a gyermekorvos számára is. Egy Dr. Singhal által vezetett
közelmúltbeli tanulmány megállapította, hogy a gyermekorvosok több mint 50 százaléka
elismeri, hogy havonta legalább egy-két diagnosztikai hibát követ el, és évente egyszer vagy
kétszer ez a hiba elég súlyos ahhoz, hogy kárt okozzon. A gyakori hibák közé tartozik, hogy
egy vírusos betegséget bakteriálisként kezelnek, amely antibiotikumot igényel, a gyógyszeres
mellékhatásokat és a mentális egészségi rendellenességek tévesen diagnosztizálják, vagy
helytelenül értékelnek egy helyzetet a szülőkkel való kommunikáció meghibásodása miatt.
A beteg vagy sérült gyermek miatti stressz megterhelheti az orvosok és a szülők közötti
kommunikációt, és a gyermeklátogatások során feltárt sok probléma kevés helyet hagyhat
kérdéseinknek. De ne habozzunk kérdéseket feltenni orvosunknak, bármennyire is
jelentéktelennek gondoljuk azokat, és sose féljünk visszajelzést adni az orvosnak a rendelői
látogatással kapcsolatos tapasztalatainkról, például arról, hogy sietősnek éreztük-e magát a
vizsgálatot, vagy további információra lenne szükségünk egy felírással vagy eljárással
kapcsolatban.
Szerencsére van néhány egyszerű módja annak, hogy elkerüljük a káoszt, és biztosítsuk
gyermekünk számára a lehető legjobb ellátást.
Keressünk megfelelő egészségügyi szolgáltatót
A gyerekeknek szükségük van egy úgynevezett „orvosi otthonra” – egy olyan helyre, ahol
kapcsolatot létesítettünk egyetlen gyermekorvossal, vagy akár egy ápolónővel. Például míg
állandó gyermekorvos emlékszik a gyerek korábbi betegségeire, egy ismeretlen orvos nem
tudna fontos dolgokra rákérdezni. Az is kulcsfontosságú, hogy kedveljük a választott
egészségügyi szolgáltatót. Ne menjünk csak azért egy bizonyos orvoshoz, mert mindenki azt
mondja, hogy olyan jó. Inkább válasszunk valakit, akiben megbízunk, és akivel nyíltan
beszélhetünk.
Ismerjük meg gyermekünk kórtörténetét
Még ha egészséges is a gyerekünk, érdemes rendelkeznünk egy mappával vagy okostelefon-
alkalmazással olyan információkkal, mint az oltási dátumok, múltbeli tesztek, egészségügyi
problémák és kezelések, valamint a gyógyszerreakciók vagy allergiák. Ha gyermekünknek
például kellemetlen fülgyulladása van, és hajnali három óra van, egy sürgősségi orvos
beadhat egy antibiotikumot, nem tudva, hogy legutóbb nem működött. Ha ez az információ
egybe van gyűjtve, és nálunk van, a gyógyszer pontos neve feketén-fehéren ott lesz az orvos
előtt. Érdemes eltennünk egy mappába az összes papírt, beleértve a részletes családi
egészségügyi előzményeket és minden olyan szakember névjegykártyáját, akit gyermekünkkel
felkeresett. Amennyiben folyamatos egészségügyi problémája van, őrizzük meg az
egészségügyi előzményeinek másolatát egy kulcstartós meghajtón.
Felkészülten érkezzünk
Jegyezzük fel a gyermek által szedett gyógyszereket és étrend-kiegészítőket, még a
multivitaminokat, az allergia elleni gyógyszereket vagy az alkalmankénti
fájdalomcsillapítókat is. Még jobb, ha fotókat vagy mintákat hozunk be róluk, hiszen könnyen
elfelejthetjük a gyógyszerek nevét. Írjunk fel öt-hat dolgot, amit szeretnénk megkérdezni az
orvostól, még akkor is, ha a gyermekünk egészséges és boldog. Ha új orvoshoz fordulunk,
vigyük magunkkal gyermekünk egészségügyi feljegyzéseinek másolatát. Ne feltételezzük,
hogy a rendszer automatikusan továbbítja ezeket. A látogatás során írjuk le, mit mond a
gyermekorvos. Jegyezzük fel a diagnosztizált állapotokat vagy a felírt gyógyszereket,
gyermekünk BMI-jét, súlyát és magasságát, oltásait, vérnyomás adatait.
Rendben van megkérdőjelezni azt, amit az orvos mond
Az anyukák gyakran aggódnak amiatt, hogy megsértik gyermekük orvosát azzal, hogy
megkérdőjeleznek valamit, amit mond. De mi vagyunk az igazi szakértők a gyermekünk
egészsége terén, mi ismerjük őt a legjobban. Például az orvos úgy ítélheti, hogy a gyerek már
elég jól van ahhoz, hogy hazamenjen a kórházból, miközben mi látjuk rajta, hogy még elesett,
még nem igazán önmaga. Ennek kimutatása segíthet a gyerekorvosnak megérteni a helyzetet,
és mélyebbre ásni, hogy kiderítse, mi a baj. Rendben van megkérdőjelezni mindent, a
diagnózistól az alvási tanácsokig. Fogalmazzuk meg fenntartásainkat a gyógyszerek
biztonságosságával vagy mellékhatásaival, valamint az eljárások szükségességével
kapcsolatban. És ha az orvos nem hajlandó elvégezni egy olyan vizsgálatot, amelyről úgy
gondoljuk, hogy gyermekünknek szüksége van rá, kérjük meg, hogy magyarázza el, miért
döntött így, amíg nem érezzük magunkat elégedettnek. Kérdezzünk, kérdezzünk, kérdezzünk,
mintha ez a munkánk lenne.
Viszlát, Dr. Google!
A kiberchondria új klinikai jelenség, amely során az orvosi információkra vonatkozó ismételt
internetes keresések túlzott aggodalmakat okoznak a fizikai egészséggel kapcsolatban. Sajnos
az interneten elérhető rengeteg, gyakran hamis információ miatt sok hipochonder
kiberchonderré válik, és ideje jelentős részében információkat keres egy rettegett, feltételezett
betegség valós vagy képzelt tüneteiről. Amikor gyermekünk rosszul érzi magát, természetes,
hogy gyorsan választ szeretnénk kapni. De amikor felnyitjuk a laptopot, böngészéseink során
könnyen belegabalyodhatunk homályos vagy pontatlan információk keverékébe. A kutatások
azt mutatják, hogy az interneten lévők 70-80%-a keres egészségügyi információkat – és ez a
szám még magasabb a szülők körében, akik hajlamosak hosszabb ideig keresni és többet
olvasni. De ne játsszunk diagnosztát, mielőtt még beszélnénk egy valós doktorral, és ha mégis
válaszokat keresnénk gyorsan, felejtsük el a fórumokat, és inkább megbízható webhelyekről
tájékozódjunk, majd használjuk fel az információkat a gyermekorvossal való beszélgetésre,
ahelyett, hogy saját készítésű diagnózist állítanánk fel.
A szülő-orvos-gyermek háromszög
Az orvos-beteg kommunikációval foglalkozó tanulmányok túlnyomórészt a felnőttek közötti
interakciókra összpontosítanak; még akkor is, ha a páciens gyermek. A legtöbb tanulmány
figyelmen kívül hagyja a gyermek jelenlétének következményeit az orvosi találkozásokban.
Pedig a gyermeknek sajátos szerepe van ebben a kommunikációban, és a betegközpontúság
szemszögéből a gyermek aktív részvétele a konzultációban legalább olyan fontos, mint a
szülőé. Szakértők egyre inkább elismerik, hogy maguk a gyerekeknek is részt kell
venniük a saját egészségükkel kapcsolatos döntésekben, és a kutatásokból is úgy
tűnik, a gyerekek képesek többet megtudni az egészség és a betegség
fogalmairól, mint azt általában feltételezik róluk. „A gyermekgyógyászatban az
orvosok nem kérnek túl sok információt a gyermekektől, és nem is kapnak sok információt
tőlük – mondja Larry Wissow, MD, MPH, gyermekpszichiáter, aki kommunikációs mintákat
tanulmányozott gyermekgyógyászati sürgősségi környezetben 4-9 éves gyerekekkel. – Az
orvosok leginkább a szülőkkel beszélnek.” Wissow szerint a szülő-gyermek-orvos dinamika
kezelése széles körűen hat az eredményekre. Azt mondja, amennyire az orvosok bevonják a
szülőket és a gyerekeket is, az annál pozitívabban befolyásolja a szülők ellátással való
elégedettségét, és annak valószínűségét, hogy a gyermek követi a kezelési tanácsokat.
A gyermekek részvételre való bátorítása olyan szokásokat is kialakít, amelyeket
felnőttkorukban is hasznosíthatnak majd, például az egészségügyhöz való jó hozzáállásra
ösztönöz. Ha az orvos tisztelettel bánik a gyerekekkel, azok hajlamosabbak lesznek orvosi
ellátást kérni, és aktívan részt venni a gyógyulási folyamatban később is.
Amint egy gyermek beszélni tud, az orvos megjegyzéseket vagy kérdéseket intézhet hozzá.
Ettől kezdve a háromirányú dinamika kiegyensúlyozódik, ahogy a gyermek kompetenciája és
önállóságérzete, valamint a szülő önbizalma nő. Egy tanulmányában 5 és 15 év közötti
gyerekek egy 10 perces videót néztek meg, amelyen egy gyermekszínész bemutatta, hogyan
lehet kérdéseket feltenni az orvosoknak, és hogyan válhatnak aktívabb résztvevővé az
ellátásukban. A betegek munkafüzeteket is kaptak, hogy leírják a lehetséges kérdéseket vagy
az orvosoktól tanult információkat. A szülők és az orvosok célzott videofelvételeket is néztek a
szülők és a gyermekek orvosi találkozásokba való bevonásának fokozásáról. Ennek
eredményeként az orvosok jobban bevonták a gyerekeket a vizsgálatba. A gyerekek arról is
beszámoltak, hogy jobb a kapcsolatuk az orvossal, és jobban preferálják az aktív
szerepvállalást az orvosi látogatásokon. A szakértők szerint egy 5 vagy 6 éves gyermek már
felkérhető aktívabb részvételre, illetve 7, 8 és 9 éves korukra a gyerekek nagyszerű
információforrások.
Bánosi Eszter írása
2022 Élő Adás támogatásával készült