Fekszem a kanapén, kicsit rohanósra sikerült a megérkezés de nagyon vártam már ezt az alkalmat, hogy találkozzak Ákossal!
Nem láttam őt korábban sem, színek, érzések formájában haladtam a belső utamon.
Fekszem a szürke kapanép, a telefon kihangosítva, Noémi a túloldalon, nyugtató hangjával vezet lassan magamba. A térdhajlataim alatt párna, laza vagyok, a kezeim a pocakomon.
Elérünk oda, hogy helyezkedjek el magamban.
Nem tudom hol vagyok. Körülnézek és lila, sötét, fekete színeket látok. Szűk helyen kuporgok. Magam alatt egy csatorna, belenézek, keskeny, némi fény az alján. Leereszkedek.
A mellkasomba érkeztem. Egy négyzet alakú, tágasabb hely. Érzem a vállaim de mintha a karjaim már nem hozzám tartoznának. Azok külön, tőlem függetlenek. Narancssárga színek jelennek meg, melegség van, tér. Körülnézek, hol van a méhem?? Bele kellene menni. Nem látom…
Áh, megvan, alattam. Egy zsinórral vagyunk összekötve. A színe bordó, lilás, pink. Meg van csavarodva mint egy törölköző amiből a vizet prés elem ki. Megfogom, meleg és lüktet. Ez a köldökzsinór!!!!
Noémi javaslatára elkezdem visszafele, az óramutató járásával megegyező irányba tekerni, lazul! Megvan, már bele tudok nézni!
Hosszú és sötét. Félelem uralkodik el rajtam. Hatalmas könnyeket érzek lefolyni az arcomon, a tenyereim a pocakomra tapadtak, a hasam keményedik. Félek. Olyan mint egy sötét zsák. Belenézek és csak feketeséget látok. Nem tudok mit csináljak. Bele kellene menni. Bele szeretnék menni! Úgy vágyom, hogy a kis fiammal találkozzak! El szeretném mondani, hogy azok az érzések, gondolatok amik az elmúlt hetekben keringtek a fejemben és hagyták el a számat nem neki szóltak! Szeretem és vágyok rá! És meg szeretném ölelni. És hatalmas bűntudat van a lelkemben és ne haragudjon!
De nem merek belemenni ebbe a fekete zsákba!
Folynak a könnyeim. Nehéz.
Nagy levegő és belelépek!
Okés. Bent vagyok. Nem is rossz! Narancssárga, citromsárga, pink színek. Melegség. Kicsit szűk ugyan és ez a burok egészen közel jön, nyomja a bal vállam, hozzásimul a bal arcomhoz de amikor odanyúlok és eltolom akkor melegséget és puhaságot érzek. Ismét van helyem.
Térdeimet felhúzva ülök. Halkan suttogok, hívom:
Ákos, hol vagy? Szeretnélek megismerni, megsimogatni, megölelni.
Semmi. Nincs válasz.
Ákos, kérlek, hol vagy?
Körülnézek és egy kislány szalad felém és a nyakamba ugrik, szorít és ölel! De ez a kislány én vagyok!
Szeretlekszeretlekszeretlek!!!! Szorítjuk és öleljük egymást!
Noémi hív, hogy búcsúzzak el a belső világomtól, lassan térjek vissza a beszélgetésbe.
Gyorsan felpattanok.
Szeretlek! Visszajövök még! Itt vagyok neked!
És kimászok a zsákból. Visszanézek és ő értetlenül áll mögöttem.
Sírok. Olyan kevés idő jutott annak a kislánynak.
Kapcsolat
- +36 30 903 2468
- hello@anyautam.trms.hu
- 7030 Pécs, Barázda utca 33.
- facebook.com/anyautam
- @anyautam
Menü
Információk
