Nem hagyom, hogy bántson! De nem azért mert azt gondolom, hogy csak nekem van igazam és a másik idióta, hanem azért mert látom azt, hogy a másiknak is igaza van valahol és próbálom megtalálni a megoldást ami közelebb hozza a lelki békét mintsem ártsak magamnak azzal, hogy hagyom a régi érzéseket automatikusan bekapcsolni, a sérelmeket felülkerekedni.
Nemrég volt egy felzaklató, indulatos beszélgetésem. Teljesen értettem amit a másik mondott de láttam a saját igazam is. A beszélgetés végére már sírtam. Összeestem lelkileg. -Azt hozzá kell tennem, hogy egy hetek óta érzelmi hullámvasúton ülök a mostani várandósságom miatt.-
Előjöttek azok a kegyetlen gondolatok amik rég-rég elkerültek, fent ültek egy dobozban elmém padlásán és várták, hogy a stressz okozta hormoncunami felszabadítsa őket. Most jött a stresszhullám!
Szar vagyok! Erre sem vagyok alkalmas! Minek kell erőltetnem? Minek kell egyáltalán csinálnom? Nincs rá szükségem, másnak sem! Ezt akarom én? Miért érzem azt, hogy bármit is le kell tennem az asztalra? Miért nem hagyom a fenébe? Nem megy ez nekem! Nem vagyok alkalmas rá! Mire vagyok egyáltalán alkalmas???
Ezek a gondolatok szorítottak, szorították a babám, a mellkasom, a torkom. Félelem és bűntudat uralkodott el rajtam, hogy kárt teszek ebben a fiúcskában ezzel a helyzettel!
A délután hátralévő részében pityeregtem de próbáltam JELEN lenni, a gyerekekre figyelni. Gyorsan kivontam magam a közös időtöltésből és nekiláttam palacsintát sütni vacsira 😅
Altatás után viszont visszatértem a beszélgetéshez és átforgattam a hallott és kimondott szavakat. Kiléptem belőle és fentről próbáltam nézni, a 4 kérdésen átvezetve, megnézni hol hibáztam, hol látom a saját igazam, hol van a másik igaza, milyen érzéseket váltanak ki a gondolataim belőlem és hogyan tudom pozitívan megoldani a helyzetet? Nem false pozitívan, inkább átkeretezve. Hogyan nem ártva magamnak, épülni belőle?
Szar vagyok-nem gondoltam át teljesen.
Erre sem vagyok alkalmas-több időre és energiára lett volna szükségem!
Minek kell erőltetnem? – nem erőltetem csak megyek az álmom után, jobban kell figyelnem!
Nincs rá szükségem! – de van mert én nem tudok csak az anyaságban kiteljesedni!
Nekem dolgoznom kell, tenni valamit! Alkotni! Teremteni!(jelenleg csak káoszt magam körül 🫣🙈)
Mit tanulok az esetből? Mit tanítok az esetből?
A fiúk láttak sírni, vigasztaltak, simogattak. Én pedig gyorsabban összeszedtem magam mint korábban. Mire van szükségem? Mik az igényeim?
Hogyan tudok közelebb kerülni hozzájuk? Hogyan tudok jól segíteni?
Megbeszéltem magammal, hogy gyerekek előtt mi volt az a szokás ami “magam” tartott? Mi kivitelezhető, mit tudok hozzátenni?
Mit tudok beépíteni a mindennapokba? Olvasás és kert, gázolás! Minden nap kötelezően 30 perc!
Most erre van szükségem és a kertemnek is!
Nektek mire van szükségetek?
Kapcsolat
- +36 30 903 2468
- hello@anyautam.trms.hu
- 7030 Pécs, Barázda utca 33.
- facebook.com/anyautam
- @anyautam
Menü
Információk
