Amikor egy újszülötthöz való kötődésre gondolunk, általában az anya és a baba jelenik meg a lelki szemeink előtt. Míg az anyák és csecsemőik számára alapvető fontosságú, hogy mély kapcsolatot alakítsanak ki, az apai kötődés is meghatározó. Egyre több kutatás utal arra, hogy szoros összefüggés van a korai apa-csecsemő kötelék és az egész család boldogsága között. De mikor születik a kötődés, és normális-e, ha az apák eleinte nem éreznek „semmit”?
A Közép-afrikai Köztársaságban élő Aka törzs férfi tagjaigyakran vigyáznak kisgyermekeikre, miközben az anyák vadásznak. Nyugtatják, gondozzák a babáikat és játszanak velük, így több időt töltenek a csecsemőkkel, mint bármely más társadalomban élő apák. Ma már egyre több kutatás mutat rá, miként alakíthatják az apák gyermekeik életét a kezdetektől fogva, megkérdőjelezve a szülőségről és a nemről alkotott hagyományos elképzeléseket. Az 1970-es évekig viszont egyáltalán nem vizsgálták az apák szerepét gyermekeik fejlődésében. Legfontosabb feladatuknak az anya gazdasági támogatását tekintették. Ma már viszont azt is tudjuk, hogy az anyákhoz hasonlóan az apák is hormonális emelkedést tapasztalnak a baba gondozása során, ami elősegíti a kötődési folyamatot. Amikor az apukák a fő gondozók, agyuk alkalmazkodik a feladathoz.
„Mi változtatott szörnyetegből apává?”
Amikor András két éve apa lett, a kórházban olyan érzéssel szembesült, amelyre teljesen felkészületlen volt: a közömbösséggel. Azt mondja, egyszerűen nem tudott kapcsolódni a babához. Míg az egész család szeretetével ölelte körbe az újszülöttet, Andrást csak az a kérdés foglalkoztatta: „Vajon szociopata vagyok?”. Andrásnál, mint sok újdonsült apa esetében, végül elmúlt a közöny érzése. Mire második gyermeke megszületett, azt mondta, hogy „szinte hűtlennek érezte magát” az elsőszülött babához, amiért jóval korábban született meg benne a kötődés második babájával.
Noha kevés apa hajlandó beismerni, hogy újszülött gyermekeivel kezdetben nem alakult ki érzelmi kötődés, pszichológiai szakértők szerint az ilyen érzések korántsem ritkák. A „Házi játék: véletlenszerű útmutató az apasághoz” című könyvében Michael Lewis az érzések hasonló spektrumát tárta fel, amikor első lánya, Quinn megszületett. „Egy hónappal Quinn születése után csak szomorúságot éreztem volna, ha elgázolta volna egy teherautó” – írta Lewis. – Körülbelül hat hónappal később a teherautó elé vetettem volna magam, hogy megmentsem a bajtól. Mi történt? Mi változtatott szörnyetegből apává? Nem tudom.”
Az apai kötődéshiány normálisabb, mint gondolnánk
Jerrold Shapiro, a kaliforniai Santa Clara Egyetem tanácsadó pszichológia professzora szerint nem ritka, hogy az apák „késnek” a kötődés kialakításában a gyermek születése után. „Amikor a csecsemők megszületnek, nagyon fontos, hogy az anya kötődjön a babához. De az élet első szakaszában, és talán tovább is, az apa alapvetően kívülálló. Az elsődleges kötelék az anya és a csecsemő között szoros; az apa pedig azért van, hogy megvédje ezt a köteléket” – mondta el a professzor az abcnews-nak. Nem automatikus tehát, hogy az apák azonnal kötődni fognak a gyerekükhöz (egyébként az anyák esetében sem.)
Ha ez olyan gyakori, miért nem beszélünk róla többet? A szakértők egyetértettek abban, hogy a problémát körülvevő jelentős megbélyegzés gyakran elfojtja az újdonsült szülők közötti párbeszédet – még akkor is, ha ugyanazt gondolják és érzik. Az emberek nem akarnak arról beszélni, milyen nehéz az első baba születése, mert nem akarják magukatszeretetlennek érezni. Tabu bevallani, hogy a kötődés kialakulása időbe telik. Sok férfi számára a vonakodás, hogy megosszák érzéseiket, még jelentősebb lehet. Néhányan megtarthatják maguknak ezeket az érzéseiket, mert félnek, hogy érzéketlennek tűnnek. Másokat a valódi gondjuk feltárásától való félelem tovább akadályozhatja abban, hogy beszéljenek arról, hogyan érzik magukat.
Mikor kezdődik a kötődés?
Mindenkinél máskor. Egyes apák már akkor érzik a kötődést, amikor a gyermek még az anyaméhben van. Mások számára a kötődés pillanata a születéskor alakul ki, míg vannak, akik akkor kezdenek kapcsolódni igazán, mikor a gyermek már kommunikálni tud. Ennek a kötődési késésnek pedig köze lehet ahhoz, ahogyan az apák hagyományosan viszonyulnak gyermekeikhez. Az apákugyanis reagálnak a gyerekek interaktív tulajdonságaira, magyarán amíg az apák nem kezdik érezni, hogy a gyerektőlis érkezik visszacsatolás, reakció, addig sokan közülük nem érzik ezt a kötődést vagy kapcsolatot. Ez a tendencia részben annak is köszönhető, hogy az apa szerepe hagyományosanaz, hogy bevezesse a gyermeket a világba – de csak akkor, amikor annak ideje van. Azaz először az anya-gyermek köteléket őrzi, majd fokozatosan megnyitja a világot a gyerek előtt.
Felvetődhet a kérdés: mikor kezdenek kötődni a babák az édesapjukhoz? A babák a terhesség 16. hetétől hallanak hangokat, és a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy a terhesség 32. hetétől (és közvetlenül a születés után) felismerik apjuk hangját. Az arcfelismerés kicsit több időt vesz igénybe. A csecsemők már két napos koruktól nagyon jól meg tudják különböztetni anyjuk arcát egy másik női arctól (azaz hosszabb ideig néznek az anya arcára, mint az idegen arcára), de az apjuk és egy másik férfi arcánakmegkülönböztetni tudása jóval később alakul ki. Egy 4 hónapos baba azonban már pozitívabb reakciót mutat, amikor apja arcát nézi, mint amikor egy idegen arcátszemléli.
A csecsemők 4-7 hónapos korukban kezdik felismerni, hogy az emberek akkor is léteznek, ha nincsenek látótávolságban (ezt a képességet„tárgyállandóságnak” is nevezik), de ebben a korban még a baba nem érti az idő fogalmát. Tehát tudja, hogy anya és/vagy apa akkor is létezik, amikor nincsenek a közelben, de mivel nem tudja, hogy anya és/vagy apa mennyi ideje van távol, szoronghat, attól tartva, hogy a szülei nem térnek vissza. A gyereknek ilyenkor az „elsődleges gondozó” hiányzik jobban, vagyis általában az anya, de ha az apa is legalább annyi részt kivesz a csecsemő gondozásából, mint az anya, akkor az ő távolléte alatt is megjelenik a szeparációs szorongás. Mindez azt jelenti, hogy nem a szülő neme határozza meg a kötődés mértékét, hanem a babával töltött idő mennyisége és minősége.
A kötődés kialakulásához vezető tényezők tehát anya és apa esetében is pontosan ugyanazok. Valójában az érzelmi elérhetőségen, a gyermek szükségleteinek felismerésén, az ezekre való reagáláson, a gyermek számára szükséges kényelem és támogatás nyújtásán múlik a kötődés. Bár korábbi kutatások kimutatták, hogy az anyák és az apák általában eltérően lépnek kapcsolatba kisgyermekekkel – az anyák a gyengéd gondoskodás, míg az apák általában a játék révén – , ám ennek kevésbé van köze a nemekhez, semmint a gyermekkel töltött időhöz. Kutatásokból kiderült, hogy nemtől függetlenül az a szülő, aki nappal dolgozik, este pedig hazajön, hajlamos vadabb játékokat játszani. Az a szülő, aki egész nap vigyáz a babára, valószínűleg nyugodtabban kommunikál vele.
Türelem kötődést terem
Mindebből az következik, hogy a minőségi idő kulcsfontosságú az apa-gyermek kötődésben. A mindennapi rutin, az etetés, a tisztába tevés, a fürdetés, a hordozás mind felgyorsíthatja a kötődési kialakulásának folyamatát.Mindez azért is fontos, mert egyre több kutatás mutat rá, hogy számos előny származik abból, ha az apukák időt töltenek újszülötteikkel, és a kezdetektől fogva szoros kapcsolatot alakítanak ki velük. A gyermek testi-lelki fejlődése például jelentősen felgyorsul, ha az apukája kezdettől fogva játszik vele, az apák pedig kevesebb stresszt és nagyobb önbizalmat tapasztalnak, amikor különleges időt töltenek újszülötteikkel. Az erős apa-gyermek kötelék segíthet a későbbi életszakaszban olyan problémák kezelésében, mint a depresszió, sőt azok a férfiak, akik arról számoltak be, hogy gyermekkorukban jó kapcsolatuk volt azapjukkal, jobban felkészültek a stressz kezelésére, sőt jobbak voltak a tanulmányi eredményeik is, és jobb kapcsolatot ápoltak társaikkal.
A kötődést elősegítő gondoskodáson, bevonódáson túl, a türelem szintén fontos az apa-gyermek kötelék kialakulásában: társadalmi szerepük, a családtól távol töltött idő miatt az apáknak egyszerűen több időre van szükségük ahhoz, hogy érezni kezdjék a kapcsolódást. Ám amint megszületik, erősebb lesz a világ összes érzésénél.
Bánosi Eszter írása
2022 Élő Adás támogatásával készült
Kapcsolat
- +36 30 903 2468
- hello@anyautam.trms.hu
- 7030 Pécs, Barázda utca 33.
- facebook.com/anyautam
- @anyautam
Menü
Információk
