A koraszülés, koraszülöttség állapotai, következményei/Koraszülés, anyai oldal

Ha a szülés a várandósság 37. hete előtt beindul, akkor koraszülésről beszélünk. Bár szinte
sohasem lehet pontosan meghatározni a koraszüléshez vezető konkrét okokat, az
orvostudománynak mégis sok kockázati tényezőt sikerült már azonosítania:
Általános betegségek, mint például: alacsony anyai testúly, fertőzések, toxémia,
vérszegénység, szívbetegségek, cukorbetegség, Hellp-szindróma.
Pszichoszociális ártalmak, mint például: stressz, nehéz fizikai munka, alkohol illetve nikotin
ártalom, drogfogyasztás, depresszív állapotok.
Okozhatnak koraszülést méh anomáliái és betegségei, az anya nagyon fiatal, vagy 35 év feletti
életkora, illetve az ikerterhesség is (Müller-Rieckmann 2001; Sipos, 2017).
Bármilyen okból is indul be a szülés a terminus előtt, ez egy olyan krízishelyzet, ami az
anyának sokkoló élményt jelent. Minél rövidebb ideig tartott a várandósság, annál nagyobb az
ijedség és az aggodalom a baba életéért, egészségéért.
Külön figyelmet érdemel a koraszülöttek korai anya-csecsemő kapcsolatának alakulása,
amely az ő esetükben többszörösen nehezített körülmények között indul. Az anyák az aggódás
mellett, gyakran lelkiismeret-furdalással küzdenek, magukat vádolják a történtekért. Anyai
kompetenciaérzésük, amely éppen csak kialakulóban van, darabokra törik. Nem voltak
képesek babájukat kihordani, megóvni. Ezt még fokozza a tudat, hogy akár több héten át az
újszülöttről mások fognak gondoskodni, a napi gondozási feladatokat idegenek látják el. A
baba, az oly nagy gonddal előkészített otthon helyett, egy inkubátorban éli élete első heteit.
Az elképzelt időszak helyett, ami egy boldog megismerés, összekapcsolódást jelentett volna,
most egy félelmet keltő életszakasz jött el. Az elképzelt kisbaba helyett, egy elidegenült,
életveszélyben lévő gyermek született, akiért ők, mint szülők vállalták a felelősséget, most
pedig tehetetlenek és előfordulhat, hogy meg sem érinthetik őt (Kereki, 2015).
Ha a szülés korábban beindul, (a 8.-9. hónap előtt) az anyának nincs ideje eltávolodni az
elképzelt babától. A Stern-i gondolatmenet alapján az anya az elképzelt baba vonásait és
intencionális viselkedését fogja elvárni a koraszülött babától, aki ezeknek az elvárásoknak
nem felel meg.
Kaplan és Mason (idézi Sipos, 2017) a koraszülést akut érzelmi zavarként definiálták. Akut,
mert nem volt megelőző krónikus folyamat, és zavar annyiban, hogy a személy olyan
fenyegető eseménnyel találkozik, amire nincs pszichológiailag felkészülve. Úgy gondolják,
hogy a koraszülő anyáknak négy pszichológiai feladattal kell megküzdeniük; mindegyik
feladatnál a megküzdés kulcsa a belenyugvás, az elfogadás, az esemény személyes

fejlődésükben játszott hatásának értékelése és mindegyik feladatban el is lehet bukni. Az első
feladat a szülés közben és azt követően előrevetített gyász feldolgozása: annak elfogadása,
hogy megszülöm a gyermeket, aki lehet, hogy meg fog halni. A második a kudarc elfogadása,
a pozitív, sikeres szülésélmény helyett vészhelyzetet él át és kudarcot érez, hogy nem volt
képes más anyákhoz hasonlóan kihordani és egészségesen világra hozni a gyermekét. A
harmadik feladat a mégis életképesnek ígérkező csecsemőhöz való újrakapcsolódás és a
gondozására való felkészülés. A koraszülő anya utolsó, negyedik feladata pedig abban áll,
hogy megértse és megtanulja azt, hogy miben különbözik egy koraszülött csecsemő egy időre
született csecsemőtől, és alkalmazkodjon annak speciális igényeihez (Sipos, 2017).
Winnicott rendkívüli jelentőséget tulajdonított az anyák viselkedésének a gyermek lelki és
fizikai jólléte szempontjából. Nem állított fel szigorú normatívákat az anyai viselkedésre
nézve, és úgy vélte, hogy az anyák többsége önmagától is „elég jó anya”. Álláspontja szerint a
részben belső motívumok, részben a hagyományok és feladatok által szabályozott anyai
viselkedés megfelelő hátteret jelent ahhoz, hogy a gyermek egészségesen nevelkedjen. Az
anyai viselkedés lényege Winnicott szerint a „holding”, a gyerek „tartása”, ami jelenti a
fizikai körülmények állandó monitorozását, a rutinszerű gondozás feladatainak elvégzését és a
fizikai-érzelmi összetartozás hangsúlyozását. Fontosnak tartja és kiemeli az anyák
tükrözőfunkcióját: megállapítása szerint az a tény, ahogyan az anya megérti és értelmezi a
gyermek állapotát, hozzásegíti a gyermeket énképe, szelfje kialakulásához. A korai gondozás
jelentősége Winnicott szerint elsősorban abban van, hogy ez jelenti a gyermek számára, hogy
az anya valóban szereti őt (Winnicott, 2000).
A kérdés, hogy egy koraszülő anya, aki anyai kompetenciájában több oldalról is sérült (a
terhesség kihordása, az estleges komplikációk szülés közben, az első időszak gondozási
feladatainak átadása) hogyan tud eljutni az „elég jó anya” állapotáig?
Kihívást jelent a korai anya-gyerek szeparáció, mely mindkét félnek kifejezetten traumatikus
és nagymértékben igénybe veszi a pszichés alkalmazkodóképességét. Az intenzív koraszülött
ellátás miatt hiányzik a különböző gondozási helyzetekhez csatolt korai anya-csecsemő
kapcsolat intimitásának átélése, amely segítené a megfelelő anyai ráhangolódást, ami
jelentősen hátráltatja az újszülött igényeinek érzékelését, értelmezését és az arra adható
megfelelő viselkedéses válaszok kialakulását. (Hámori, 2005a)
Hámori és munkatársai (2005) kis súlyú koraszülöttek esetében vizsgálták az anyák interaktív
jellemzőit. Ez alapján az látszik, hogy az anyák kétféle végletet jelenítenek meg, vagy
elkerülő magatartást mutatnak, mintha szándékosan távol tartanák magukat csecsemőjüktől,
vagy túlzottan beavatkozóak, ezzel gátolják a gyerek kezdeményezőkészségét. Kevesebbet

érintik a csecsemőjüket, kevesebbet beszélnek hozzájuk és etetés alatt is nagyobb távolságra
tartják a babáikat, mint az időre születettek anyái. A korai diádikus kötődési minták nemcsak
az anyák megváltozott interaktív jellemzői miatt sérülékenyebbek, a koraszülött csecsemő az
éretlensége miatt nem áll készen a társas ingerek fogadására. A koraszülöttek kötődési
kapcsolatának minőségére vonatkozó kutatások eredményei ellentmondásosak. Az
eredmények nem mindig feleltek meg a hipotéziseknek, azaz, a koraszülöttek kötődése
nagyobb számban bizonytalan vagy dezorganizált típusú kötődés. A kutatásokból az látszik,
hogy 12-14 hónapos korban a kötődési mintázatok hasonlóak az időre született gyerekek
kötődéséhez, amiben eltérés mutatkozott, az a kötődés idői stabilitása. Valószínű, hogy az
anyai szenzitivitás, valamint az anya szorongásai a kis súlyú koraszülöttek esetében jelentősen
befolyásolhatják a kötődési kapcsolat minőségét és stabilitását, mint maga a koraszülöttség
ténye, illetve a csecsemő éretlenségéből, vagy fejlődési deficitből adódó problémák. (Hámori,
2005ab)
Ki is az ismeretlen lény, aki nem egyezik az elképzelt kisbabával, de most mégis itt van teljes
valójában és megtestesíti az anyaságot?

Dettre Imola gyógypedagógus, integrált szülő-csecsemő konzulens 

email: idettre@gmail.com