A koraszülés, koraszülöttség állapotai, következményei/Anyává válás

A szülővé válás egy több tényezős folyamat, melynek egyik része az az induviduális változás,
amelyet az anya a saját anyaságával kapcsolatban él meg. A gyermek iránti vágy, az
anyaságról alkotott mentális kép már kislánykortól jelen van a nők életében. Az Eriksoni-
modell alapján a várandósság, mint egy természetes krízis, a „life-span” egyik állomása
Ebben az értelemben az anyaság új feladatokat jelent, amelyekkel az új, kialakuló
képességekkel meg lehet birkózni. Ezzel szemben Stern, az anyaság állapotát, mint egy
teljesen új központi szerveződést írja le, amely egy időre helyettesíti vagy háttérbe szorítja az
eredeti formát. Az anyaság állapota négy téma megjelenését jelenti: élet és fejlődés témája
azaz képes lesz-e életben tartani kisbabáját és biztosítani a fejlődését; az elsődleges
kapcsolódás témája, hogy képes lesz-e hitelesen kapcsolódni a kisbabájával; a támogató
mátrix témája, képes lesz-e jól funkcionáló támogató rendszerek szervezésére és az identitás
újraszervezésének témája, azaz képes lesz-e átalakítani az önazonosságát, hogy segítse a fenti
funkciót létrejöttét. Ennek a szerveződésnek egy fontos eleme az a hármas párbeszéd,
amelyet az anya a belső munka során átél: az anyasági trilógia. Az anya párbeszéde a – saját –
anyjával, saját magával, mint anyával és párbeszéde a babával (Stern, 1995).
Az édesanya a várandósság folyamán fizikai és pszichés síkon is változik. Ebben a
változásban két kisbaba fejlődik. Az egyik valóságos, az anya méhében növekszik, a másik,
az anya képzeletében létezik. A terhesség egy dinamikus átalakulás, amelyhez emóciók,
pszichikai és fizikai folyamatok kapcsolódnak. Ezek a folyamatok pozitívak, negatívak vagy
akár ambivalensek is. Az átalakulás végén egy teljesen új szerep, az anyaság áll. Ebben a
felkészülési időszakban a három trimeszternek más-más szerepe van. Az első három hónap az
elfogadás és befogadás időszaka. Sok várandós ebben az érzékeny időszakban nem gondol
konkrétan a születendő gyermekre, főleg ha volt perinatális vesztesége.
A második trimeszter során, a magzatmozgások „valódivá” teszik a magzatot, akit az anya
intencionálisnak vél, és különböző tulajdonságokkal, személyiségjegyekkel ruház fel. Ekkor
indulnak be az anyai fantáziák, kialakítanak egy képet születendő gyermekükről.
A belsőséges helyzet ellenére egyre több szorongása, érzelmi, hangulati ingadozása is lehet a
várandós anyának.

A negyedik és hetedik hónap között a legélénkebb az anyai fantázia, az elképzelt kisbaba képe
ekkora a lehető legjobban kibontakozott az anya pszichéjében. A harmadik trimeszterben az
elnehezedő test, a nehézkes mozgás és a várakozás a szülésre türelmetlenséget okozhat. Ezzel
együtt megjelenhet a félelem, az aggodalom a fájdalomtól, a szüléstől. A nyolcadik-
kilencedik hónapban az elképzelt kisbaba képe nem színesedik tovább, az anyai fantáziák
halványodni kezdenek és a valós történésekre, a szülésre fókuszál a belső figyelme. Ezek a
folyamatok tudattalanul zajlanak, mert a „valódi” kisbaba és az elképzelt kisbaba képzete nem
találkozhat. Ha nagy a különbség a két kép között, hogyan tudná elfogadni újszülöttjét az
édesanya? (Stern, 2006; Danis, 2007)

Dettre Imola gyógypedagógus, integrált szülő-csecsemő konzulens 

email: idettre@gmail.com