A koraszülés, koraszülöttség állapotai, következményei/A koraszülöttek általános jellemzői

A WHO definíciója szerint koraszülés a 24-37. gesztációs hét közötti szülést jelenti (Kereki,
2015). Magyarországon évente mintegy 8000 gyermek jön világra a terhesség 37. hetét
megelőző időszakban, ez az újszülöttek 8-10 százalékát jelenti (Boros – Földvári Nagy,
2020).
A 24-37. gesztációs hetek alatt a magzat fejlődésében alapvető szervek és az idegrendszer
érése zajlik. Ezen érési folyamatok hiányában a korai életműködés nagyon eltérő lehet az érett
újszülöttekétől.
A koraszülöttek súlya jelentősen elmaradhat az érett újszülöttek átlagos 3000-3500 grammos
súlyától. 1500-2499 gramm között: kis súlyú újszülöttről, 1000-1499 gramm között: igen kis
súlyú újszülöttről, 1000 gramm alatt: extrém kis súlyú újszülöttről beszélünk.
A méhen belüli növekedéselmaradás az időre és a korábban születetteknél is előfordul. Ez az
ún. IUGR (INtrauterine Growth Retardation) ami azt jelenti, hogy a gesztációs időszaknál
elvárt súlyt nem érik el az újszülöttek. Ha ez koraszüléssel párosul, akkor különösen
veszélyeztetettnek számítanak (Hámori, 2013).
A koraszülöttek csoportja nagyon heterogén. Több tényezőtől függ, hogy milyen fizikai
állapotban jönnek világra és hogyan adaptálódnak az első napokban, hetekben.

A koraszülöttek nemcsak kisebbek, de testarányaik is eltérnek az időre születettekétől.
Kutacsaik tátongók, koponyacsontjuk puha. Füleik nem porcosak, szorosan a fejükhöz
lapulnak. Bőrük vékony, az áttűnő erektől vöröses-lilás színű, magzatmáz és apró pelyhek
fedik. Hőháztartásuk fejletlen ezt részben a bőr alatti zsírszövetek hiánya okozza. Körmeik
nem érik el ujjaik végét. Izomzatuk tónustalan, kiterülve fekszenek. Éber állapotban sem
aktívak. Sírásuk nem erőteljes, hangjuk gyenge. Nemcsak esendőnek látszanak, hanem azok
is.
Mivel nem csak anatómiai eltérések, hanem akár jelentős, működésben is megmutatkozó,
fennálló hiányuk van, ezért minél éretlenebb koraszülöttről van szó, annál inkább igényli a
méhen kívüli életben, annak is az első napjaiban, heteiben a külső segítséget, amely
legtöbbször magában foglalja az intenzív ellátás különböző módozatait és fokozatait.
Az intenzív kezelés koraszülöttek esetében, különösen az 1500 grammnál kisebb súllyal
születettek esetében PIC/NIC-ekben történik, inkubátorban töltik életük napjait, nem ritkán
heteit (Adamovich, megjelenés alatt).
A túlélési esélyeik annál jobbak, minél több időt töltenek az anyaméhben. Míg egy 23. hétre
született baba esélye 17%, a 24. héten már 47% a 28- hét után pedig 90%-os a túlélésre
(Kalmár, 2009).
A koraszülöttek fejlődésének nyomonkövetésekor a korrigált életkort vesszük figyelembe. A
35.-37. hét között születetteknek féléves korukig, a 28.-34. egy éves korukig, a 28. hét előtt
született babáknál két éves korukig lehet figyelembe venni a korrigált életkort a fejlettségi
szint megállapításához (Kardos, 2015).
A koraszülöttségből eredő rizikófaktorok fakadhatnak a biológiai éretlenségből (idegrendszeri,
légzőszervi, emésztőrendszeri, szívműködésbeli rendellenesség), illetve azok az egészségügyi
bevatkozások következményeként, amelyeket a biológiai éretlenség kompenzációjaként
alkalmaznak. A méhen belüli fejlődéselmaradás (IUGR) szintén jelentős rizikófatort jelent
(Hámori, 2013).
A koraszülött gyermek súlya, gesztációs ideje, a terhesség alatti és a szülés körüli események
befolyásolják az életben maradás és a fejlődés esélyeit. Az életben maradást támogató, segítő
beavatkozások olyan fejlődési szövődményeket okozhatnak, amelyek kombinálódva az
éretlenség miatti hátránnyal, a fejlődés több területét kedvezőtlenül befolyásolhatják. A kis
súllyal illetve az extrém kis súllyal születettek (köztük is az IUGR-ben érintettek) vannak
leginkább kitéve a szervi éretlenségtől fakadó folyamatos ártalmaknak, az idegrendszer és az
érzékszervek éretlenségéből eredő fejlődésneurológiai és cerebrális zavaroknak és az
immunrendszer gyengeségéből adódó nehézségeknek. Koraszülötteknél gyakoriak a közepes

és enyhe fejlődésneurológiai zavarok és a hosszú távú kognitív, pszichomotoros és viselkedési
problémák (Hámori, 2013).
Az igen kis és extrém kis súlyú koraszülöttekre 1-8 hetes korukban jellemző, hogy kevésbé
éberek, állapotukat, mozgásukat kevésbé tudják szabályozni. Irritábilisak, hangokra, vizuális
ingerekre túlérzékenyek. Érzelemkifejezésük inadekvát. Így az anya-gyermek diád
interakciója is nehezített.

Dettre Imola gyógypedagógus, integrált szülő-csecsemő konzulens 

email: idettre@gmail.com