Mi történik akkor, ha a várandósság és/vagy a szülés nem az elképzelések szerint történik?
A szülővé válás egyik része az az egyéni, belső változás, amelyet az anya a saját anyaságával kapcsolatban él meg, amelyhez érzések, pszichikai és fizikai folyamatok tartoznak. Ezek pozitívak, negatívak vagy akár ambivalensek is lehetnek. A várandósság időt ad arra, hogy felkészülhessünk az anyaságra, ami bizony komoly kihívásokat jelent. Az új, kialakuló képességek segítenek abban, hogy ezekkel a feladatokkal képesek legyünk megbirkózni.
A gyermek iránti vágy, az anyaságról alkotott belső kép már kislánykortól jelen van a nők életében. Sok elképzelésünk van a várandósságról, a szülésről, a gyermekről magáról. Ezek az elképzelt helyzetek, állapotok mindig a lehető legideálisabbak (még akkor is, ha valahol a tudatunk legmélyén van ismeretünk kevéssé szerencsés fordulatokról is).
A gyermek születése meghatározó esemény, ezért nagy jelentősége van, hogyan éli meg a leendő anya. A pozitív élmény megerősíti az anyai kompetenciaérzést, a szülő-gyermek kapcsolatot és hatással van a párkapcsolatra is. Hat a szoptatás sikerességére, ami szintén befolyásolja a saját anyaságról alkotott képet.
Ezzel szemben a traumatikus szülés megterhelheti ezeket a folyamatokat és a szülés utáni időszak hangulatingadozásainak is egyik rizikófaktora. A szülés minőségét befolyásolhatja a szülő nő minden tudatos és tudatalatti előzetes ismerete, élménye, hozzáállása. Ha bizalommal indul és elfogadó módon néz a szülés elé, nem pedig félelmekkel és szorongásokkal, ha megfelelő támogatást kap és ha otthonos közegben, a személyzet megfelelő bánásmódja kíséri, akkor kicsi az esély a rossz élményre. A felsorolt körülmények szükségesek ahhoz, hogy a szülő nő elérhesse azt a tudatállapotot, amikor nem a racionalitás, nem a kontrollálás igénye az első, hanem a befelé fordulás, a folyamatra hangolódás.
A „sikeresnek” ítélt szülés jó belépő az anyaságba. Sajnos gyakran nem optimálisak a feltételek. Sok kizökkentő tényező akad az egészségügyi ellátás során, kezdve a durva bánásmódtól az erős beavatkozásokon át a befelé fordulást akadályozó körülményektől. Nem optimális az sem, amikor a baba idő előtt születik meg.
Az hogy a szülést ki hogy éli meg, teljesen egyéni, a szülő nő érzelmei, reakciói döntik el. Ebben is nagy egyéni különbségek lehetnek – mint minden másban. Kívülről két egyformának tűnő szülés a két szülő nő szempontjából teljesen eltérő lehet. Nem egyformán éljük meg a segítő támogató hozzáállást, hát még a rossz bánásmódot. Van, aki jobban, van, aki kevésbé viseli el a fájdalmat. Van, akinek természetes egy 12 órás vajúdás, van, aki 3—4 órát is végtelennek hosszúnak érez. Éppen ezért, ha valaki traumatikusnak élte meg a szülését, azt nem kérdőjelezheti meg senki!
Ez az egyéni megélés ugyanis mindig valódi és mindig legális.
Az első gyermek születésével megváltoztathatatlan dolog történik. Az újszülöttel együtt megszületik az Anya is. Az anyaság élménye, érzése semmi más addigi kapcsolattal nem összehasonlítható és életünk végéig velünk marad. Önmagában ez a gondolat is nagyon ijesztő lehet.
Az anya-csecsemő kapcsolata akkor tud a lehető legjobban működni, ha az édesanya kellő figyelemmel tud gyermeke felé fordulni. Ez annyit jelent, hogy észreveszi a baba igényeit és ezekre a megfelelő időben a megfelelő választ adja.
Azok az édesanyák, akik elárasztódnak a saját nehéz élményeikkel, érzéseikkel, nem képesek arra, hogy ezt a fajta válaszkész odafordulást megadják a csecsemőnek.
A várandósság is – részben a hormonok – részben a fent említett komoly pszichés munka hatására egy nagyon érzékeny periódus. A szülés és a gyermekágyas időszak is egy olyan, érzelmekkel telített fázisa az anyaságnak, amikor nagyon fel tudnak erősödni a külső hatások, ingerek. Nagyon mély nyomokat hagyhat egy-egy meggondolatlan mondat, egy véletlenül, meghallott vélemény. Olyan mélyeket, hogy akár hosszú időre is meghatározhatják az anya hozzáállását, kompetenciájának megélését. Mindannyian hallottunk már ilyeneket: „Ilyen keskeny csipővel nem fogja tudni megszülni” – ha ezzel az előfeltételezéssel vág bele a szülésbe egy édesanya, vajon mennyire fog küzdeni? „Ezekből a mellekből nem fog tudni szoptatni”- emiatt az édesanya az első nehezített helyzetben feladja a szoptatást, hiszen már a kórházban is megmondták! „Fejezze be a hisztizést, mások is szültek már” – nem fogadják el az érzéseit/őt magát. Egy ilyen elutasított állapotban hogyan érezheti biztonságban magát, hogy ráhangolódhasson a szülés belső folyamataira? Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy azok a szakemberek, akik ezeken a folyamatokon, állapotokon kísérik az édesanyákat, empatikusak, türelmesek legyenek és ami még lényeges, hogy fogadják el az anyák érzéseit.
Egyéni annak a megélése is, hogy hogyan fogadjuk a nem várt történéseket. Ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elterveztük, ha a várandósság nehéz volt, ha a szülésélmény csupa negatív tapasztalatot hordoz, más-más megküzdési stratégiát alkalmazunk. Van, aki nem szívesen beszél a negatív élményekről, nem szívesen idézi fel a rossz emlékeket és van, akinek az segít, ha elmondhatja akár többször is a saját történetét.
Gyakori, hogy egy traumatizáló élmény után átmeneti vagy tartós krízisbe kerülhet az egyén. Ez egy olyan feszültségekkel teli állapot, amelyben a kilátástalanság és az elveszettség érzése általánossá válik. Ettől nehezített lesz a problémamegoldó képesség, ez pedig a napi működés hatásfokát rontja, tovább gyengítve a kompetenciaérzést. Annak az édesanyának, aki traumatikusnak élte meg a várandósságát, szülését és emiatt krízisbe került, a mindennapos rutintevékenységek nehézkessé válhatnak, szorongó érzései lehetnek, előfordulhat, hogy nehezen kontrollálja az érzéseit. Egy ilyen nehéz érzésekkel terhelt állapotban nehéz, vagy szinte lehetetlen, hogy az anya válaszkészen gondozza csecsemőjét.
Ezért is fontos, hogyha valaki ilyen helyzetben van, vagy valakit ilyen helyzetben lát, keressen, kérjen segítséget. A krízisnek ugyanis több lehetséges kimenetele van. Ahogy a megküzdési stratégiák egyéniek, a krízis kimenetele is egyéni, a gyors megoldástól az összeomlásig terjedő skálán. Ez függ a személyiségjegyektől, temperamentumtól, szociális hálótól és egyéb védőfaktoroktól. Megoldás esetén a krízisből kikerülő egyén problémamegoldó stratégiái fejlődnek, a személyisége megerősödik. Ha azonban nem születik megoldás csak egyszerűen elfogadás, „belesimulás” történik, egy következő krízishelyzetnél egyszerűbb probléma is visszalökheti az egyént a krízishez hasonlóan terhelt állapotba. Tartós krízis esetén pedig súlyosabb pszichés problémák jelentkezhetnek.
Ha a kezdeti kapcsolódás nehezített is (császármetszés, koraszülés vagy más problémásnak ítélt helyzet miatt) nem jelenti azt egyértelműen, hogy zavar lesz az anya-gyermek kapcsolatban. Az első időszakban történik az egymásra hangolódás, egymás megismerése, majd később a kapcsolat megszilárdulásával alakul ki a kötődés, ami biztosítja a csecsemő optimális fejlődését.
Nem kell az első pillanattól szuperanyának lenni (később sem..), adjunk időt magunknak, ha pedig úgy érezzük, hogy szükséges, forduljunk segítségért.
Dettre Imola gyógypedagógus, integrált szülő-csecsemő konzulens írása
Kapcsolat
- +36 30 903 2468
- hello@anyautam.trms.hu
- 7030 Pécs, Barázda utca 33.
- facebook.com/anyautam
- @anyautam
Menü
Információk
