Apák gyásza

A vendégbabák gyászfeldolgozó csoportokba mindig hangsúlyozottan párokat várunk.

Azért is fontos ezt kiemelni, mert egy baba elvesztésekor mind a szűkebb, mind a tágabb környezet számára az anya lelki és fizikai terhei kerülnek előtérbe. Természetes ez, hiszen neki a szimbiózis miatt még szorosabb a kapcsolata a babával, és ő megy adott esetben végig a kórházi procedúrán, sok esetben egyedül van akkor is, amikor megtudja a rossz hírt.

A veszteség azonban mindkettőjüket – az anyát és az apát – is érinti, ezen kívül kettejük egységét is, mint párt is próbára teszi, hiszen közös gyermeküktől búcsúznak.

Ha lehet, a férfiak gyásza még nagyobb tabu egy baba elvesztésénél. Ered ez abból is, hogy egy férfi nehezebben enged utat az érzelmeinek, vagy azok kimutatásának, ebben az esetben pedig azért sem, mert ő marad az erős, nyugodt támasz a nő mellett. Gyakran érzi azt, hogy nem omolhat össze, hiszen ezzel csak tovább nehezítené az amúgy is maga alatt lévő nőt, aki ráadásul még a fizikai terheket is viseli.

Ettől függetlenül ő ugyanúgy elvesztette a gyermekét, mély fájdalmat, kétségbeesést élhet át, a saját apaságába vetett hite rendülhet meg. Emellett még a párja fájdalmát is próbálja enyhíteni – sokszor sikertelenül. A hagyományosan cselekvő férfi szerepet nagyon nehéz egy ilyen helyzetben megélni, hiszen semmit nem tud tenni, őt is csak sodorják az események, és csupán tehetetlenül nézi a párja fájdalmát. Adott esetben, ha az anya szinte sokkos állapotba kerül, ő vállalja fel a döntés és a tervezés feladatát is, ami különösen nagy teher egy ilyen élethelyzetben.

A környezete számára ezért úgy tűnhet, minden rendben van vele, teszi a dolgát, hiszen ez az ő megküzdési stratégiája, a mélyben azonban nagyon intenzív belső munka folyik, olyan, számára ismeretlen érzelmek törhetnek felszínre, amelyek elkendőzése hosszú távon mint mentálisan, mind fizikálisan negatív hatással járnak. 

A vendégbabák csoportban azonban olyan férfiak és nők között beszélhet az élményeiről, érzéseiről, kétségeiről, félelmeiről, akik értik, min megy keresztül, akik előtt nem kell megfelelnie semmilyen elvárásnak, és ahol ezért a gondolatok, érzések szabad kommunikációja által ő is el tud kezdeni gyászolni, megélni a saját fájdalmát ebben a mindenki számára tragikus helyzetben.