Ne legyen tabu!

A szülés utáni, körüli depresszió tabutéma a társadalmunkban. Egy kimondatlan ill. időnként kimondott elvárás , miszerint „ Örülj, hogy egészséges gyereked van.” fedi el a szemünk elől a szülés körüli depresszió lehetőségét. Ha elfogadnánk, hogy létezik, bárkit érinthet, ismernénk a tüneteit, készülnénk a megelőzésére, csökkenthetnénk az előfordulását és segítő kapaszkódót nyújthatnánk a depressziót átélő édesanya felé szégyenérzet és bűntudat helyett. Bábai kompetenciám szerint írásomban a megelőzésre helyezem a hangsúlyt.

Amikor egy nő megfogan, számos, addig ismeretlen feladattal, választással, problémával találja szembe magát a várandósság öröme, vagy éppen félelme mellett. A praktikusan megoldandó helyzeteken túl felszínre kerülhetnek a saját nőiességét, anyai mintáját érintő kérdések, a családi mintázatban lévő nehezítő tényezők, a párkapcsolatot újrarendező erők.

Tapasztalataim szerint első babát várók körében a legmarkánsabb fókuszt a szülés és a babaszoba berendezése szokta kapni. A szülést nem tekinthetjük kívülálló, a várandósságtól, gyermekágytól elszigetelt eseményként- az anya magzati, majd kisgyermekkora, a nővé érése, a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szülővé érlelődés mind egyetlen folyamat része és bármelyik szakaszban átélt nehézség, trauma, kihat a többi szakaszra is, ha nem kerül feldolgozásra, feloldódásra. Nem mindegy, hogy egy nő milyen kapaszkodókat talál az anyaságába vezető úton. Ezek a kapaszkodók lehetnek belsők – a korábban átélt mintái, erőforrásai, önbizalma, saját magával való kapcsolata- és külsők – megfelelően támogató szakemberek, egészséges információk, jól támogató családi, baráti környezet.

Fontos, belső, stabilizáló erő az anyai kompetenciaérzés kialakulása. Ez egy hosszú, folyamatosan változó, erősödő folyamat, ami azonban sérülékeny is. Az anyai kompetenciaérzés megalapozásához jelentős segítséget adhatnak a megfelelő, szakemberektől származó információk- szülésre felkészülés, testtudatot támogató különböző mozgásformák, fizikai és lelki probléma esetén szakemberrel való konzultáció. Szakemberként a felelősségünk abban áll, hogy az adott nőt a teljes folyamatában lássuk, megfelelőlen informáljuk, de adott helyzetben ne vegyük el tőle a döntés lehetőségét, felelősségét, hisz pont ezekből rakódik össze téglánként a szülői kompetenciaérzés, ami majd az elkövetkező szakaszok belső erőforrása lesz, megelőzve a középről kibillent lelki állapotokat, mint a depresszió.

Bóni Tünde írása