Túl sokat stresszelsz?

“Túl sokat stresszelsz”, “nem bírom a stresszt”, “ ne stresszelj feleslegesen”- ismerős mondatok, ugye? A stressz egy olyan mindennapi negatív kifejezéssé vált az életünkben, hogy már nem is ismerjük az eredeti jelentését. Pedig a stressz lehet hasznos és jó dolog is, ami hozzásegít bennünket a céljaink eléréséhez. 

A definíción túl a káros hatásaival sem vagyunk mindig pontosan tisztában. Ahhoz pedig, hogy hatékonyan tudjuk felvenni ezekkel a harcot, fontos, hogy tudjuk, mire érdemes odafigyelni.

A stressz nem más, mint a szervezet nem specifikus válasza egy olyan ingerre, amely kibillenti az egyensúlyi állapotából. Azzal ellentétben, ahogyan ma a köznyelvben használjuk, a stressznek valóban van egy “jó” változata is, ez: az eustressz. Ez az, amely a fejlődésünket, épülésünket szolgálja- akár testi, akár szellemi szinten. Ilyen lehet például a sport hatása az izomzatra és a csontokra, melyek így megerősödnek, vagy az izgulás egy teszt előtt, melynek hatására nő a motiváció és a teljesítmény. Persze nagyon fontos, hogy eltaláljuk azt az intenzitást, amely még ezeket a pozitív következményeket hozza magával. Ha túleddzük magunkat, könnyebben sérülünk le, ha pedig szorongásba csap át a vizsgadrukk, akkor romlik a teljesítményünk. Ez a distressz. Ide tartozik minden olyan helyzet, melyet kilátástalannak, megoldhatatlannak, megjósolhatatlannak és/ vagy befolyásolhatatlannak látunk.

Eltérés mutatkozhat a megélt stressz időbeni hosszában is. Alapvetően egy rövid, gyorsan lezajló folyamat, mely nem okoz sem fizikálisan, sem mentálisan semmilyen maradandó károsodást. Ilyenkor aktivizálja magát a szimpatikus idegrendszer: felgyorsul a szívverés, a légzés, nő a vérnyomás, a vér pedig az izmokhoz áramlik- vagyis felkészül a harcra vagy a menekülésre. A mellékvese nagy mennyiségű adrenalinnal látja el a szervezetet, míg a mellékvesekéreg kortizollal. A kognitív funkciók is javulnak: jobban tudunk koncentrálni, rövidülnek a reakcióidők, és még az érzékszerveink is kiélesednek. Tényleg készen állunk bármire…És ha túl vagyunk a “harcon” (legyen az külső vagy belső), akkor szépen vissza is áll minden a normális állapotba minden hosszú távú következmény nélkül.

Ha azonban a megélt stressz állapota krónikussá válik, vagyis folytonos készültségben vagyunk, számtalan működésünk megváltozik: folyamatosan fáradtnak érezzük magunkat, feledékennyé válunk, csökken a libidó és az étvágy ( ez akár fokozódhat is), kialakulhatnak alvászavarok és olyan megbetegedések, mint:

• a magas vérnyomás
• a hasmenés/ székrekedés
• reflux
• gyomorfekély
• erősödő PMS
• meddőség
• derékfájdalom
• nyak- és fejfájás
• herpesz
• IBS,..

Hatására gyengül az immunrendszer, így fokozottan ki vagyunk téve a különböző fertőzéseknek is. 

Ugyanilyen fontos, hogy miként hat a mentális és lelki egészségünkre. A tartós stressz okozhat:

• depressziót
• szorongást és (irracionális) félelmet
• fokozott agresszivitást
• ingerlékenységet
• nehézségeket  döntéshozatali helyzetekben
• fokozottabb hajlamot a szerhasználatra ( drogok, alkohol)
• memóriavesztést, koncentrációs nehézségeket
• nagyobb esélyt az Alzheimer-kór és a demencia kialakulására
• hangulatingadozásokat, felfokozott érzelmeket

Nincs élet stressz nélkül, de ez nem is baj. A jó stresszt fel tudjuk használni a saját fejlődésünkre, a rosszat pedig meg tudjuk tanulni kezelni- így elkerülhetjük annak káros következményeit. 

Zsolt Eszter írása

Kapcsolat: https://www.facebook.com/elitecomplexpecs