Amiről nem beszélünk: Szex szülés után (1.)Amiről nem beszélünk: Szex szülés után (1.)

Miért nem beszélünk róla? „Halottakról csak jót, vagy semmit…” – rossz viccel próbálom elütni a téma súlyosságát, mert szexuálpszichológusként pontosan tudom, mennyire fontos probléma ez.

Amilyen fontos, olyannyira elhallgatott. A rokonok vicceskedésein túl a való életben tabu téma a babázós időszakban szexről beszélni: diszkréten hallgatnak róla az érintettek, és még diszkrétebben nem érdeklődnek efelől még a legközelebbi jóbarátok sem. A hivatalos szakemberektől, akikkel a szülés környékén találkozhatunk (nőgyógyász, szülésznő, védőnő, gyógytornász, háziorvos) hiába próbálnánk hasznosítható információkat kapni, nem része a képzésüknek, hogy ebben segítséget nyújtsanak. Szülés után a szakemberek figyelme szinte teljes mértékben csak a babára összpontosul, a szülőjének legfeljebb egy „szépen gyógyult a gátsebe!” jut. Meg a nagykönyvi okosság: „hat hét után (komplikációmentes esetben) lehet újra próbálkozni…”

Nézzük, mi ilyenkor az alapképlet: Adott egy Apa, aki kb. két hónapja nem szexelt, legalábbis a klasszikus „pénisz a vaginában” -módon; és egy Anya, aki szintén nem, de aki a párjától eltérően merőben más perspektívából tekint erre, várakozások helyett leginkább szorongással, félelemmel. Fizikailag (bár orvosilag „gyógyult”-nak minősítették) kimerült a szórványos alvástól, és a szoptatástól. A nemi szerve, ha vaginálisan szült, teljesen megváltozott, ha nem, van egy gyógyulófélben lévő nagy hasi sebe. A teste nem emlékezteti korábbi önmagára. Belülről is egész máshogy érzi magát: az intenzív szoptatás olyan hormonális hatással jár, hogy (a felszabaduló prolaktin hormon hatására) teljesen megszűnhet a libidó! Ez Természet Ősanyánk leányait és a kisdedeket óvó ajándéka, ami azt hivatott megelőzni, hogy a nők kizsigereljék szervezetüket a folyamatos terhességek és szülések által. Az intenzív szoptatás megakadályozhatja a peteérést és így a teherbe esést is, így több erőforrás jut a még apró gyermeknek is. A „dupla védelem” egyedül a házasságra hat erozív erővel: szomorú tény, hogy a válások nagy részét a közösen vállalt gyermek születése utáni első év után adják be. Ennek nem kizárólag a szexhiány persze az oka, de lehet eredője. Tény, hogy sok házasság válik tartósan szexmentessé ebben az időszakban.

 Hogy közös nevezőre juthassunk, abban segíthet az, ha az apa is komoly szerepet vállal a baba körüli teendőkben. Egyrészt így az anya nem érzi magát egyedül, jut ideje magára, feltöltődni, s így majd lesz kedve társával is töltődni („töltött kis kifli” pózban pl. 🙂 ha nem is a vad vágytól, de szeretettől vezérelve). Másrészről a prolaktin az apákra is hat: a szoptatós nő által kibocsájtott feromon-felhő az apára erős nyugtató hatással bír. Kutatások szerint a babázásba intenzíven bevonódó férfiak tesztoszteron-szintje 30%-ára esik vissza a korábbinak! így máris közelebb kerülnek egymáshoz az igények, és az életvilágok is. A nemi vágy egyik alapja a (nőkben is jelen lévő) tesztoszteron, de ugyanilyen- sőt ebben az időszakban még fontosabb- az intimitás-igény. A megosztott élmények, terhek közelebb hoznak minket, s így közös öröm, közös kaland lehet majd a szülés után újra-felfedezni a megváltozott testiséget.

Rekvényi Katalin szexuálpszichológus írása

https://www.facebook.com/rekvenyi.katalin.szexualpszichologus