Renáta története

Amikor megszületett az első kisfiam én voltam a legboldogabb ember a világon, de néha furcsa érzések kavarogtak bennem. Sokszor éreztem azt, hogy „elveszítettem” az eddigi életemet, a barátaimat. Nehéz dolog az anyaság és addig, amíg valaki ezt meg nem tapasztalja, addig nem is tudja elképzelni. A kialvatlanság, az hogy nincs miért felöltöznöd és rendbe szedned magad reggelente, mert az éjjelek és a nappalok összefolynak, megviselik az embert. Sokszor csúnyának láttam magam. Azt éreztem, hogy „elvették tőlem” azt, amiért eddig küzdöttem. A testem, a munkám, a szabadságom. Egy biorobot lettem, aki csak azért van, hogy „kiszolgálja a gyerekét”.

Ma már tudom, hogy ez természetes dolog és, hogy a férjem, a barátok és a család rengeteget segít. Ha van egy barátnő, akinek egykorú a babája a tiéddel, nem érzed egyedül magad a gondjaiddal. Megért, támogat és szeret. Ez a legnagyobb segítség.

Azóta már megszületett a második fiam. Az ő születése utána az első fiam volt a legnagyobb segítség a depresszió ellen. Egyszerűen nem lehettem rosszkedvű, mert szüksége volt anyára. Hálás vagyok ezért.

A világ legcsodálatosabb dolga az anyaság! Egy idő után az ember csak a jó dolgokra emlékezik. Most is a férjemet kellett megkérdeznem, hogy felelevenedjenek az emlékek, hogy milyen is volt a szülések utáni pár hónap. 

Üdv.: Renáta